1/1

Életre szóló találkozás

Részlet a 2019.06.30-án készült interjúból.

Katával a Benczúr Ház kertjében beszélgettünk egy könnyed hangulatú nyári koncert után. Fellépő szettjét egy hajgumival oldotta fel, kis kontyot kötött magának és közvetlenségével, lazaságával azonnal egy kellemes nappali szoba hangulatát teremtette meg maga körül. Új bemutatóra készül, sokat koncertezik, de személyes érintettsége okán, kiemelt szerepet kapott életében a Gödöllői Királyi Kastélyban július 28-án megrendezendő koncert. Ennek kapcsán kértem egy kis emlékezésre, beszélgetésre.

1996-ban mutatatta be a Budapesti Operettszínház az Elisabeth című musicalt. Az ősbemutató Szegeden volt a Dóm téren. A szöveget Michael Kunze írta, a zenét Lévay Szilveszter szerezte. Akkor találkoztál először Elisabeth-tel, Sissivel. Gondolod, van még egy ilyen nagy női szerep, létezik még a musical irodalomban egy ilyen ikonikus nőalak, akinek a sorsa a magyarok szívét így megdobogtatná, ennyire megérintené?

Nem, szerintem nincs ilyen másik, nekem pedig vele volt meg a nagy kiugrás, mindjárt elsőre. De amekkora öröm volt, annyira nyomasztott is, amikor fölfogtam, hogy én mindjárt a legnagyobb sikerrel kezdtem. Hogy hova tovább innen?

Sissi nagyon is kedves a magyarok szívének.  Majd ha Diana hercegnőről írnak valami musicalt, az talán felérhet az Elisabeth sikeréhez. Sok hasonló momentum van a két nőalak között, van sorsközösség az életükben. Szóval, nem gondolom, hogy létezhet még egy ilyen szerep.

Ezek után hiába kérdezték tőlem, van-e szerep álmom? Én mindenkinek azt válaszoltam, hogy nekem már nincs, hiszen már megvolt. Úgy volt meg a szerep álmom, hogy nem is fogtam föl, akkor még nem is tudtam róla.

Most meg már tudod, hogy nem nagyon van följebb.

Azt már akkor is tudtam, hogy nem biztos, hogy van. Ha az ember, az első alkalommal eljátszik egy ilyen főszerepet, akkor pontosan tudja, hogy ez az a szerep, ami emblematikussá teheti a pályán. Ha jól sikerül az első bemutatkozás, akkor már sejt ebből valamit.

Akkor úgy éreztem, Sissi figuráját a musical színpadon én szültem meg, Magyarországon én voltam az első, aki eljátszhatta ezt a szerepet. Ettől lett az enyém.

De mikor bizalmat kaptál a szerephez, nagyon is készültél rá, rengeteget olvastál róla.

Mindent elolvastam, mindennek utána néztem. Tudtam, hogy ez nem egy játék. Szerettem volna az összes történelemkönyvet felfalni, az érdekességeket megtudni. A verseit mind olvastam, az élettörténetét millió verzióban. Kutattam a szerelmét, a kapcsolatait. Utána néztem a Rudolffal (gyermekével) és az anyósával való kapcsolatának is. Érteni és tudni akartam. Bennem volt az igény, hogy ne csak felálljak a színpadra és szépen elénekeljem a dalait –és én ehhez tartottam magam húsz évig, ameddig játszottam a szerepet – én Sissi jellemét akartam átadni. Hogy ne teljen el egyetlen másodperc sem a nézők számára az előadásból úgy, hogy ne jutnának valami információhoz, érzéshez vagy történéshez, ami vele kapcsolatos. Nekem pedig rengeteg információm volt róla, amiből erőt meríthetünk akár ma is.

Na és mit tanít nekünk, mai nőknek Sissi?

Igazából, valami egészen elképesztő élethelyzetben volt. Odabilincselte az etikett egy dinasztiába, császárné lett belőle egyik napról a másikra, úgy, hogy ő nem volt erre felkészítve. Neki abban a helyzetben kellett erősnek maradnia.

De nekünk, mai nőknek is rengeteget kell alkalmazkodnunk.

Ő nem nevelhette a gyermekeit. Nekem azt tanította, hogyan győzhetnek az anyai ösztönök a szorult helyzetekben. Hogy van az a szituáció, amikor bármilyen keményen is leckézteti az embert az élet, vannak dolgok, amikből nem engedhetünk, és teljesen mindegy, hogy van-e korona a fejünkön vagy nincs. Ha én anya vagyok, akkor nem vehetik el tőlem a gyerekeimet. Nincs az az élethelyzet, nincs az a monarchia, nincs az a korona, hogy ezt megtehessék.

Ahogyan ő küzdött, az nekem nagyon szimpatikus, ahogy aztán leverték az ő küzdelmét, és egyre jobban fordult befelé, azt is értem. Én sokáig kutattam azt, hogy ő miért nem harcolt jobban, másként. Nem tehette meg. Végig néztük Diánánál, itt volt az orrunk előtt, egy hasonló történet. De annyi ilyen történetünk van, nekünk, hétköznapi embereknek is. Nem kell a régmúlton gondolkodni, milyen az, amikor nyomást gyakorol az emberre egy helyzet, és abból nagyon kevés menekvés van.

Gondolom, július 28-án a gödöllői koncert közönsége hallhat részleteket az Elisabeth musicalből?

Biztosan. Nagyon kedveli a közönség az Az már nem én lennék című dalt, de több meglepetéssel is készülünk az estére Dolhai Attilával.

 

Várunk mindenkit szeretettel!

Cikk: Jagri Ágnes

A weboldalt készítette: Szalóczy Döme László

  • Facebook - KaposMusical